Nőgyógyásznál

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stressz-mentesen fel tudok készülni majd az eseményre. Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.

"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba.

A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellől, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz.

Felfeküdtem az asztalra,a fejemet a fal fele fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:

- Hú-ha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...

Nem tudtam, hogy miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése, stb.

Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:

- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?

- Kidobtam, vegyél elő másikat. - mondtam neki.

Mire a lányom:

- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!